Finomságok az élet minden területéről

Mindenféle “finomságok”

Mindenféle finomságok
Mindenféle finomságok

A minap házassági évfordulónk volt, s az asszonnyal egy Pécs-környéki étterembe mentünk, ahol legendásan finoman készítik a halászlét (ez az én kedvencem, pontyból, tésztával, ikrával-haltejjel) s zöldség is van köretnek, bármely évszakban is, amely finomságok ízéért pedig a nejem bolondul.

De most nem is ezekről a finomságokról ejtenék szót, hanem arról, hogy az ebéd végeztével a feleségemnek cappuccinót kértem.
 – És önnek mit hozhatok? – kérdezte a pincér.
 – Én egy mezítlábas kávét kérnék – feleltem hanyagul.

A vendéglátás kultúrájának őrzője megszólal

 – Szóval presszókávét, ugye? – kérdezett vissza a főúr (akit az imént – bocsánat! – pincérként említettem), amely kérdésben persze ott bujkált a javító szándék, a fentebb stíl, meg egy hanyatlóban lévő kontinens  talán utolsó szellemi-esztétikai felvillanása, amelynek fényében ott tündökölt egy kimúló világ eleganciája, amelybe magam is durván beletapostam pár pillanattal azelőtt, a mezítláb említésével.
Lenyeltem, nem csak az ebédet, hanem a finom tromfot is, elvégre holtáig tanul az ember.

Tovább a kultúra terepén

Tegnap egy kedves hölgy ismerős érdeklődött a fájós lábam említése után, hogy miért is fáj az a láb?
 – Lúdtalp – feleltem ezúttal is hanyagul.
 – Szóval bokasüllyedése van! – konstatálta a hölgy, s benne volt a helyreigazításában némi kulturális megvetés a műveletlen-faragatlan szóhasználatom miatt.

Kontra avagy különös étkeztetés

Éppen kezdtem volna félelemmel és tisztelettel vegyes pillantásokat vetni az idősebb korosztály tagjaira, amikor este a híradók hosszú képsorokban jelentették, (akkor 2013-at írtunk), hogy finom úriemberek és úriasszonyok bizony milyen kedvesen tudják a tiltakozó diákokat lezsidózni, lekommunistázni és a szájukba tömni az alkotmányos rendet követelő papírdarabjaikat.
A finomságok, ugye, a finomságok…


Igazi finomságok még:

Klasszikus bárányborda recept

Blogger receptek

Szólj hozzá!